A művészet küldetése az értékteremtés még akkor is, ha az érték definíciója koronként változó, nehezen megfogható és nem nélkülözi a szubjektivitást sem – közölte  a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkára pénteken a Szolnoki Művésztelepen, a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával megrendezett A képzőművészet küldetése ma című művészeti konferencián.

Szentmártoni János a kétnapos konferencia első napján a művészetet, a kultúrát a “lélek oxigénjének” nevezte, amelynek küldetése nem lehet továbbra sem kisebb, minthogy kiragadja  az embereket a “rohanásból vagy épp zuhanásból, megtartson”.
A képzőművészeti alkotások látni tanítanak a világ olyan dimenzióit is, amelyek szabad szemmel nem mindig vagy egyáltalán nem láthatók – mondta. A létezést teszik “többszólamúvá”, nem egyszer harmonikussá még akkor is, ha a képzőművészet bizonyos korszakaiban egyáltalán nem a harmóniát kereste.
Szavai szerint jól mutatja ezt a Szolnoki Művésztelep sorsa is: az elmúlt évszázadban többször lerombolták, a művészeket elűzték. Mégis a művészek visszatértek, alkotni kezdtek, de mint mondta: óva intene attól, hogy “elragadjon bennünket a korlátlan lelkesedés heve”. A láthatáron már ott az új háború, a legújabb kori népvándorlás egészen ellentétes kultúrákat tol össze, aminek “katasztrófa is lehet a vége” – fogalmazott a helyettes államtitkár.
Mint mondta, a dolgunk továbbra is az, hogy fát ültessünk, verset írjunk, zenét komponáljunk, szobrokat faragjunk. Így próbálni jobbá tenni a világot, tartalmasabbá az emberek életét, “így tudunk építeni egy nemzetet”- fogalmazott.
Kállai Mária, a térség fideszes országgyűlési képviselője arról beszélt, hogy idén nyáron ünnepelte 121. születésnapját a nemrég megújult Szolnoki Művésztelep, egyben méltatta a szolnoki művészeket. Hozzátette: kiemelt szerepe van a kultúrának a városban, ahol “jó befektetés a kultúrára fordított minden forint és fillér”.
Verebes György Munkácsy Mihály-díjas festőművész, a Szolnoki Művésztelep művészeti vezetője azt mondta, hogy általában különféle projektek, kutatási munkák bemutatása zajlik a konferenciákon, de arról kevés szó esik,  hogy mi az a legmélyebb motiváció, ami miatt a művésztársadalom alkotó rétege “azt csinálja, amit csinál”.  A konferencián jelenlévők “eszmei közösségi felelősségvállalása szinte tapintható” és ez nemcsak a gyakorlatias szervező munkában nyilvánul meg, hanem például az oktatásban is. Tehát nem csak olyan művészekről van szó, akik a saját karrierjüket építik, és azzal töltik az idejüket, hogy minél több piaci fórumon el tudják helyezni a létrehozott műalkotásokat, hanem van egy személyes felelősségvállalásuk a közösségi érdekében, az eszme érdekében – fogalmazott.